Juhász Gyula: Mint a banán...
Mint a banán...
Mint a banán, mely fájáról leválik,
Oly érett, súlyos bánatunk halálig.
Oly érett, súlyos bánatunk halálig.
Mint a madár, mely halni hull az árba,
Olyan fáradt a vágyunk szárnycsapása.
Olyan fáradt a vágyunk szárnycsapása.
Mint elmerült sziget az óceánban,
Oly árva mélyen ül lelkünk magában.
Oly árva mélyen ül lelkünk magában.
Zilált a vágyunk és veszett az álmunk,
E fájó földön már csak sírt találunk.
E fájó földön már csak sírt találunk.
Eldoradó: egy óceánja gyásznak
Visz el tehozzád és én nem talállak!
Visz el tehozzád és én nem talállak!
Hajóm kétség, remény sziklája törte,
Bízó vitorlám vihar elsöpörte.
Bízó vitorlám vihar elsöpörte.
A horgonyom a végtelenbe dobtam,
A csillagokba nézek elhagyottan.
A csillagokba nézek elhagyottan.
A csillagok sápadnak és remegnek
S a szférák is lemondást énekelnek.
S a szférák is lemondást énekelnek.
