Juhász Gyula: Pozsony
Mely lágy fátylával a Dunára hullt,
A zsongó zajban és a méla csöndben
Fáradt szívedbe muzsikált a mult.
A régi léptek kongó moraja,
Széchenyi járt itt és honán merengett,
Amely nem volt, de lesz még valaha.
Petőfit is és az a nyurga, méla,
Szelíd diák, Reviczky, itt merengett,
S a márványszép királynő téli estben
Magyarjaira vár a Duna mellett.