Juhász Gyula: Ars longa
Ars longa
Kegyetlen és kevély vagy, ó Művészet,
Mint özvegy, aki mindig szűz maradt,
Feléd hiába kúsznak a merészek,
Te téren és időn túl vársz, magad.
Mint özvegy, aki mindig szűz maradt,
Feléd hiába kúsznak a merészek,
Te téren és időn túl vársz, magad.
Kegyetlen és kevély, de híveidhez,
Akik szelíden és árván, a nagy
És mély magány ölén egy tiszta hitnek
Áldoznak, nékik áldott anyja vagy!
Akik szelíden és árván, a nagy
És mély magány ölén egy tiszta hitnek
Áldoznak, nékik áldott anyja vagy!
Áldott ölű, termékeny édesanyja,
Ki minden kincsét a szegénynek adja,
Boldog szegénynek, aki csak dalol.
Ki minden kincsét a szegénynek adja,
Boldog szegénynek, aki csak dalol.
Boldog szegénynek, akinek szemében
Új csillagok tündöklenek az éjben
S új ige forr, mint részegben a bor!
Új csillagok tündöklenek az éjben
S új ige forr, mint részegben a bor!
