Juhász Gyula: Az ivó
Mellétek, boros, piros asztalok.
Itt rám felejtés édes mérge vár.
Boros bíborban az öröm dalol.
Ez öröm lángját élesztgetem én.
De egyszer így is, úgy is vége lesz.
Édes vadul és édes szelíden.
A rubin vágy és a smaragd remény!
Szüreti tűznek önti melegét.
És fanyar, mint a tűnt illuziók.
És néha furcsa vágyakat sugall:
És ekkor érzem, hogy már itt a vég.
S köszönteni a hűtlen életet,
És kárhozat és üdv és semmiség!