Juhász Gyula: Ének a víg barátról
Ének a víg barátról
Papok krónikája ránk hagyta e mondát
Hadd mondjam el, ahogy eleink dudolták:
Hadd mondjam el, ahogy eleink dudolták:
Szent Gál klastromára leszállott az este,
Portázó magyar had szállását kereste.
Portázó magyar had szállását kereste.
Pilises barátok, ki erre, ki arra,
Ész nélkül futottak északra, nyugatra.
Ész nélkül futottak északra, nyugatra.
Csak egy víg legény volt, Heribald, a fráter,
Ki lélekszakadva nem hordá magát el!
Ki lélekszakadva nem hordá magát el!
Együgyű és jámbor, a klastrom bolondja,
Neki így is, úgy is, rosszul ment a sorja.
Neki így is, úgy is, rosszul ment a sorja.
Huj, huj! a turáni lovasok robognak,
Ej, haj! hült helyét se lelnéd a papoknak.
Ej, haj! hült helyét se lelnéd a papoknak.
Aranyat, ezüstöt rejtekhelyre dugtak,
Lába kel a kincsnek, ahol háborúznak.
Lába kel a kincsnek, ahol háborúznak.
Sebaj, a magyarság nem is kincsre szomjas,
Ami lelkesíti, néhány jó akó az!
Ami lelkesíti, néhány jó akó az!
Rajna lelke benne s Burgundia vére,
Harcok után torra, dalra, pihenésre!
Harcok után torra, dalra, pihenésre!
Heribald, a fráter - orcáján alázat -
Köszönti illendőn a víg daliákat.
Köszönti illendőn a víg daliákat.
Maga is jócskán húz a hegyek levéből,
Kurázsit merít a borok ihletéből.
Kurázsit merít a borok ihletéből.
Mire üt az éjfél, indul is a tábor,
Nézi őket búsan Heribald, a jámbor.
Nézi őket búsan Heribald, a jámbor.
Vén komor kolostor nincs neki inyére,
Szabad erdők, rónák felé vonja vére!
Szabad erdők, rónák felé vonja vére!
Mikor a barátok szépen visszatértek,
Hej, volt mit mesélni Heribald testvérnek.
Hej, volt mit mesélni Heribald testvérnek.
De minden mesének egy volt ott a vége:
- Huj, csak a magyar had megint visszatérne!
- Huj, csak a magyar had megint visszatérne!
