Juhász Gyula: Halottaink
Alusznak ők és sírjuk jeltelen.
És nincs kereszt fölöttük, nincs halom!
Látták harcolni őket s hullani.
Öreg Kaszás e földi téreken.
Elvittél sorra szépet, fiatalt.
És nem pótoltad őket semmiképp.
Csak gyász, nyomor és ínség született.
A temetők odvában oda van.
Érlelni őket tenger könny kevés!
Vert tábora néz vérzőn, sírva ránk,
S betegen virraszt az Emberiség.
Közös anyánk, hazánk is ott van, ott!
Ma csonka, béna, vérző és kusza.
Mely eltakarjon, áldott szomorú,
És sebeinkre írt ad és vigaszt.
Magyar, virágod egy, a nefelejts!
Míg föl nem támad ő, győzelmesen!