Juhász Gyula: Per omnia saecula...
Per omnia saecula...
Időn, teren túl éktelen
Süket csönd szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
Süket csönd szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
Robognak lenn az autók
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.
Időn, teren túl éktelen
Vak semmi szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
Vak semmi szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
Lenn gyúlnak, hunynak a napok
És millió szurony ragyog,
Ha a nagy Úrnak szeme rebben.
És millió szurony ragyog,
Ha a nagy Úrnak szeme rebben.
Időn, teren túl éktelen
Üresség szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
Üresség szunnyad végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
És múlnak évek, milliók
És minden, minden veszni fog
És nem nyit rózsa több a kertben.
És minden, minden veszni fog
És nem nyit rózsa több a kertben.
Időn, teren túl éktelen
Éjfélt kondít a végtelen
S alszik tovább az Ismeretlen.
Éjfélt kondít a végtelen
S alszik tovább az Ismeretlen.
