Juhász Gyula: Dúdolgatok
Dúdolgatok
Vándorlegény a téli ködben,
- Mert köd előttem, köd mögöttem -
Az ország útján baktatok tova,
Az Isten tudja meddig és hova?
- Mert köd előttem, köd mögöttem -
Az ország útján baktatok tova,
Az Isten tudja meddig és hova?
Az Isten, az még nem hagyott el,
Hitem egészen nem fogyott el,
De jaj, reménység nincs már rég velem
S kifosztott még a régi szerelem.
Hitem egészen nem fogyott el,
De jaj, reménység nincs már rég velem
S kifosztott még a régi szerelem.
Dúdolgatok, de csak magamnak
S nótáim, mint pápista varjak
Szállanak élet és halál felett,
Fekete varjak, szürke fellegek.
S nótáim, mint pápista varjak
Szállanak élet és halál felett,
Fekete varjak, szürke fellegek.
Vándorlegény a téli ködben,
Sok csárda alszik már mögöttem,
Egy útonálló majd csak rámtalál,
Öreg zsivány, vén cimborám, Halál!
Sok csárda alszik már mögöttem,
Egy útonálló majd csak rámtalál,
Öreg zsivány, vén cimborám, Halál!
