Juhász Gyula: Önarckép, 1923
Önarckép, 1923
Tavaszon, nyáron, őszön és telen túl,
Már mosolyogva nézem az eget,
Melyen a régi vészek dühe nem dúl
És ezer fénye hívón integet.
Már mosolyogva nézem az eget,
Melyen a régi vészek dühe nem dúl
És ezer fénye hívón integet.
Derűs, szelíd és örök magyar ég ez,
Nem ér idáig rom és hervadás,
Időtlen emlék és jövő remény ez,
Foldulj felé csak, csüggedt csillagász!
Nem ér idáig rom és hervadás,
Időtlen emlék és jövő remény ez,
Foldulj felé csak, csüggedt csillagász!
Lenn kavarog még a por és az átok,
Véres szüret volt és a vad vadászok
Még mindig egymást lesik, kergetik,
Véres szüret volt és a vad vadászok
Még mindig egymást lesik, kergetik,
Én nézem, hogy az ősi, égi puszták
Pásztortüzeiket bíztatva gyujtják
És várom, amíg megvirrad megint.
Pásztortüzeiket bíztatva gyujtják
És várom, amíg megvirrad megint.
