Juhász Gyula: Beteg kutya
És vánszorog a ragyogó napon.
Keresi részvéted tekintetét.
És kínjaidat eléd teríti ő.
Oly nyomorult, akár az emberek.
Nem tudja, hogy az enyhet ad neki.
S az égre szűköl árván, csöndesen.
A nap alatt egy a ti sorsotok,
Ártatlan ő, szegény és védtelen.
És a kutyától nem tanul soha!