Juhász Gyula: Honvágy
Be jó is lenne szállani közétek,
Leheveredni önfeledt mosollyal
S építeni a várat föl az égnek.
És olyan távol ez a véres élet
S a játék oly szent, mint a nagy gyereknek,
A poétának a komoly művészet.
S az emberek közt egy fájó igézet
Bénítja lelkem: nem való nekem még
S amíg köröttem a sok nyegle ágál,
Játékaimhoz csöndben visszamennék.