Juhász Gyula: A dezentor
A dezentor
Vörös a hold, őszi égen,
Bujdosom a bús fenyéren,
Kopasz pusztán, tarlott nádon,
Egyedül az égvilágon.
Bujdosom a bús fenyéren,
Kopasz pusztán, tarlott nádon,
Egyedül az égvilágon.
Messze, távol ágyú dörög,
Jön a tatár, jön a török,
Idegenek légiója,
Életemet Isten óvja.
Jön a tatár, jön a török,
Idegenek légiója,
Életemet Isten óvja.
De az élet így is élet,
Messze még a végitélet,
Addig várok jó reménybe,
Földi csárda víg szegénye.
Messze még a végitélet,
Addig várok jó reménybe,
Földi csárda víg szegénye.
Meleg vállak hava villan
Bujdokoló álmaimban,
Mint villan a puska csője,
Hogy pajtásomat lelője.
Bujdokoló álmaimban,
Mint villan a puska csője,
Hogy pajtásomat lelője.
