Juhász Gyula: Az elköltözött
Az elköltözött
Én monostorból léptem e világba
És lassan szoktam meg e fényeket,
Az üdvösség egy halavány sugára
Még mindig homlokom fölött dereng.
És lassan szoktam meg e fényeket,
Az üdvösség egy halavány sugára
Még mindig homlokom fölött dereng.
Úgy járok és kelek e tömkelegben,
Hol vesznek s árulnak az emberek,
Mint zarándok a vásáros seregben
S az ajkam régi zsolozsmát rebeg.
Hol vesznek s árulnak az emberek,
Mint zarándok a vásáros seregben
S az ajkam régi zsolozsmát rebeg.
Még megvan a vén vadgesztenyefáknak
Árnyas sora, hol béke, csend lebeg
S a kispapok némán sétálva várnak
És nem ismernek meg már engemet.
Árnyas sora, hol béke, csend lebeg
S a kispapok némán sétálva várnak
És nem ismernek meg már engemet.
