Juhász Gyula: Forradalmi naptár
Forradalmi naptár
I.
Vendémiaire
A bor havában, mely szüretre készül,
Az első konvent végre összeül,
Szörnyű szüret lesz a kék úri vérbül
S farsangra egy királyság összedül.
Az első konvent végre összeül,
Szörnyű szüret lesz a kék úri vérbül
S farsangra egy királyság összedül.
Szörnyű szüret lesz. Szerte a határon
Puskák ropognak s vígan áll a bál,
Fölkeltek mind a remegő királyok,
Kapuk előtt a nép, új Hannibál!
Puskák ropognak s vígan áll a bál,
Fölkeltek mind a remegő királyok,
Kapuk előtt a nép, új Hannibál!
A bor havában mustja forr kevélyen
És biztatón egy erjedő világnak
S a régi csőszök kárvallottan állnak.
És biztatón egy erjedő világnak
S a régi csőszök kárvallottan állnak.
A konvent zengő, szabad erdejében
Nemes vadakra indul nagy vadászat
És bíborszínben alkonyul a század. -
Nemes vadakra indul nagy vadászat
És bíborszínben alkonyul a század. -
II.
Brumaire
A guillotin kifáradt már. Elég volt
A nagy szüret, hol a királyi vér
A jakobinussal egy tengerré folyt
És áldozat lett mind, aki itélt.
A nagy szüret, hol a királyi vér
A jakobinussal egy tengerré folyt
És áldozat lett mind, aki itélt.
Romok között a ködben messze rémlik
Az új világ még és a régi nincs,
Pártok tusáin nyomor, szenvedés int
S a szabadság lett leggyötrőbb bilincs.
Az új világ még és a régi nincs,
Pártok tusáin nyomor, szenvedés int
S a szabadság lett leggyötrőbb bilincs.
De ím, keletről, ködben és veszélyben
Valaki megjön s vígan partraszáll
S amerre megy, a nép hozzája áll.
Valaki megjön s vígan partraszáll
S amerre megy, a nép hozzája áll.
Mire Párizsba ér, övé egészen
Az ország és a hatalom. Ki vagy te?
S egy új század ekhózza: Bonaparte!
Az ország és a hatalom. Ki vagy te?
S egy új század ekhózza: Bonaparte!
III.
Frimaire
Már elkészült a forradalmi naptár
S a konvent elfogadja lelkesen,
A konvent, mely zúg, mint dércsípte kaptár
S a jelszava: halál vagy győzelem!
S a konvent elfogadja lelkesen,
A konvent, mely zúg, mint dércsípte kaptár
S a jelszava: halál vagy győzelem!
Az új kor eljött és naptára készen
Napok sorával, melyek terhesek,
Mit ezredévek őriztek kevélyen,
Napok lerontják: titánok ezek.
Napok sorával, melyek terhesek,
Mit ezredévek őriztek kevélyen,
Napok lerontják: titánok ezek.
Ó mily napok! Egyenlőség, szabadság,
Testvériség bölcsőjét rengetők,
De jaj, a bölcső véres s szemfedőt
Testvériség bölcsőjét rengetők,
De jaj, a bölcső véres s szemfedőt
Borít reá a gyilkos, dőre gazság
S míg a Jövő termése vérben ázik,
Még várni kell soká az aratásig!
S míg a Jövő termése vérben ázik,
Még várni kell soká az aratásig!
IV.
Nivose
Karácsony, a szent Gyermek születése,
Ki a világnak megváltást hozott,
A jakobinus is úgy érzi: béke,
Pihenjen a bakó, az átkozott.
Ki a világnak megváltást hozott,
A jakobinus is úgy érzi: béke,
Pihenjen a bakó, az átkozott.
A börtönök mélyén, miként a jászol
Nagy éjjelén, szelíd remény ragyog,
Csak egy költő, aki lemondva gyászol
S tudja, hogy minden földiek rabok!
Nagy éjjelén, szelíd remény ragyog,
Csak egy költő, aki lemondva gyászol
S tudja, hogy minden földiek rabok!
A börtön rácsán túl az égre réved
S lelke szemében boldog délvidéknek
S mesés keletnek tündér tája él még
S lelke szemében boldog délvidéknek
S mesés keletnek tündér tája él még
S míg hull a hó és nő, nő a fehérség,
Örök görögség arany napja szépen
Világít André Chénier szivében.
Örök görögség arany napja szépen
Világít André Chénier szivében.
V.
Pluviose
A vérpadon, a bárd előtt szeliden
És megadón áll jó Capet Lajos,
Ki szent Lajosnak unokája. Nincsen
Országa már és hívja át a Sors.
És megadón áll jó Capet Lajos,
Ki szent Lajosnak unokája. Nincsen
Országa már és hívja át a Sors.
A nép nagy tengerén elnéz, hajótört
Szegény utas, utolsó rév előtt.
Már tűnni kezd a vértől iszamós föld
S várják az égi elízi mezők.
Szegény utas, utolsó rév előtt.
Már tűnni kezd a vértől iszamós föld
S várják az égi elízi mezők.
Királyok alkonya borong a földön
És fönn a mennyben koronát, örökkön
Valót készít a Bárány már neki.
És fönn a mennyben koronát, örökkön
Valót készít a Bárány már neki.
Az ősök tenger bűne nyomja őt le
Ártatlanul a bíborszínű tönkre:
Vak századok versaillesi vétkei! -
Ártatlanul a bíborszínű tönkre:
Vak századok versaillesi vétkei! -
VI.
Ventose
A szél havában a vidék magányán
Rejtőzve mélyed nagy művébe bölcs
Condorcet márki s üldözötten, árván
Reménye, mint a szikla oly erős.
Rejtőzve mélyed nagy művébe bölcs
Condorcet márki s üldözötten, árván
Reménye, mint a szikla oly erős.
Reménye, hogy a Haladásnak útján
Előre megy az ember s végtelen
Az út s a múltak példáján tanulván
Okulni fog, hogy boldogabb legyen!
Előre megy az ember s végtelen
Az út s a múltak példáján tanulván
Okulni fog, hogy boldogabb legyen!
S míg Párizsban pribékek pártja tapsol
A borzalomnak, Condorcet apostol
A szellem pártján a holnapba néz.
A borzalomnak, Condorcet apostol
A szellem pártján a holnapba néz.
A vér és könny havában, szél havában,
Ő rendületlen bízik csillagában,
És hogy világot megvált majd az Ész!
Ő rendületlen bízik csillagában,
És hogy világot megvált majd az Ész!
VII.
Germinal
A föld alatt csírázni kezd a mag,
A föld színén csak átok, gyász terem,
Aki szelet vet, az vihart arat
S gyalázatos vég lesz a győzelem.
A föld színén csak átok, gyász terem,
Aki szelet vet, az vihart arat
S gyalázatos vég lesz a győzelem.
A vérpadon ma Danton áll komor
Dicsőségének ormán, magasabb
Csúcsokra már nem épülhet szobor
E bősz világban, mely üvölt s harap.
Dicsőségének ormán, magasabb
Csúcsokra már nem épülhet szobor
E bősz világban, mely üvölt s harap.
Hová, hová, kalózok? Kapitány,
Robespierre, hahó, megy a hajó,
Örvénybe tart és rajta a zsivány
Robespierre, hahó, megy a hajó,
Örvénybe tart és rajta a zsivány
És a derék mind, mind a végbe megy
S egymás nyakát markolja a haló,
Mert szomjaznak az írígy istenek.
S egymás nyakát markolja a haló,
Mert szomjaznak az írígy istenek.
VIII.
Floréal
Ápril varázsa és május bűbája
Tovább ragyog a rengő föld felett,
Madár dalol a fényben és az árnyban
S a nap elűzi mind a felleget.
Tovább ragyog a rengő föld felett,
Madár dalol a fényben és az árnyban
S a nap elűzi mind a felleget.
De Vendée lázad, fölkel Párizs ellen,
Kaszát ragad és sarlót élesít,
Istenben és királyban és nemesben
Van csak bizalma: jöjjenek megint!
Kaszát ragad és sarlót élesít,
Istenben és királyban és nemesben
Van csak bizalma: jöjjenek megint!
A századok terhével görbe vállán
Tovább akar ballagni éj homályán
A régi úton, mely a múltba visz.
Tovább akar ballagni éj homályán
A régi úton, mely a múltba visz.
A haladás elé áll vak keményen,
A kegyelet és hűség fegyverében,
Mert ami új, az átkos és hamis.
A kegyelet és hűség fegyverében,
Mert ami új, az átkos és hamis.
IX.
Prairial
Hogy egyedül maradt s győzelme vád lett
Danton, Marat, Desmoulins föld alatt -
A bús tavaszban, mely véres ruhát vett,
Robespierre érezte a nyarat:
Danton, Marat, Desmoulins föld alatt -
A bús tavaszban, mely véres ruhát vett,
Robespierre érezte a nyarat:
Mely arató kaszáját feni rá már
S szívébe nézett és az égre fel,
Az igaz Bírót látta, ki halálát
Kimondja mindjárt s ő majd hogy felel?
S szívébe nézett és az égre fel,
Az igaz Bírót látta, ki halálát
Kimondja mindjárt s ő majd hogy felel?
És akkor, a rét és a dal havában
A Legfőbb Lénynek áldozott, ki él
S a földi istenek fölött itél.
A Legfőbb Lénynek áldozott, ki él
S a földi istenek fölött itél.
A tömjén égett, a Szörny állt magában
Véres kezével az oltár előtt
S a Legfőbb Lény közönnyel nézte őt.
Véres kezével az oltár előtt
S a Legfőbb Lény közönnyel nézte őt.
X.
Messidor
Az aratás tart. Hullanak a rendek
És hullanak a fők. Halál nyara.
És hulló rendek s fők közt nem remegve
Az aratók vezére áll, Marat.
És hullanak a fők. Halál nyara.
És hulló rendek s fők közt nem remegve
Az aratók vezére áll, Marat.
A szörnyű munkát ő kedvtelve nézi
És nem pihen: haragja mennydörög,
Mint nyári vészben az ég és a régi
Világ fölött zord szekere zörög.
És nem pihen: haragja mennydörög,
Mint nyári vészben az ég és a régi
Világ fölött zord szekere zörög.
Meddig, hová? Megindul egy szekér most,
Mely a vidékről jön s Párizsba tart
S villámot rejt, habár derűs az égbolt.
Mely a vidékről jön s Párizsba tart
S villámot rejt, habár derűs az égbolt.
Tán Brutus lelke támadt föl a lányban,
Ki tőrt emelt az őrjöngőre bátran
S a véres aratónak szólt: Elég volt!
Ki tőrt emelt az őrjöngőre bátran
S a véres aratónak szólt: Elég volt!
XI.
Thermidor
A Rémületre azt mondják: Szabadság
S a rohanó ár, az őrült folyam
Dagad, ragad, sodor, nem nézi partját
S a semmiség ölébe úgy rohan.
S a rohanó ár, az őrült folyam
Dagad, ragad, sodor, nem nézi partját
S a semmiség ölébe úgy rohan.
Forradalom: világbíró Szaturnusz,
Szülötteidnek gyilkolója vagy
S egyre nő és egyre fogy a turnus
S vérpadra lép hős, gyáva, bamba, nagy.
Szülötteidnek gyilkolója vagy
S egyre nő és egyre fogy a turnus
S vérpadra lép hős, gyáva, bamba, nagy.
Robespierre is. A hóhér fejét is
Követelik. Nem védi semmi fétis.
Már nem marad játszó a színpadon
Követelik. Nem védi semmi fétis.
Már nem marad játszó a színpadon
A régiek közül. Forradalom,
Eredj pihenni! Amit rád kimértek,
Megtetted és most jöjjön egy új élet!
Eredj pihenni! Amit rád kimértek,
Megtetted és most jöjjön egy új élet!
XII.
Fructidor
Gyümölcs havában dal zendült vidéken
S Párizsba indult, boldog győztesen
Az új világnak indulója. Éjben
Fogant s a fény felé szállt reggelen.
S Párizsba indult, boldog győztesen
Az új világnak indulója. Éjben
Fogant s a fény felé szállt reggelen.
Ó ez a dal: bilincsek törnek össze
S kardok villannak benne, pörg a dob,
Ujjongva zendül távoli jövőbe
És megremegnek tőle századok!
S kardok villannak benne, pörg a dob,
Ujjongva zendül távoli jövőbe
És megremegnek tőle századok!
Halál és élet éneke ez ének,
Vér és tűz mámorán gyúlt e zene:
A forradalom víg üzenete.
Vér és tűz mámorán gyúlt e zene:
A forradalom víg üzenete.
Bősz dallamára ezrek sírba térnek,
De ritmusára marsol és csatáz
A százszor szent Szabadság s Haladás!
De ritmusára marsol és csatáz
A százszor szent Szabadság s Haladás!
