Juhász Gyula: Medgyaszay Vilmának hódolattal
Miként te, akkor könnyebb volna tán,
Hangodban minden bús vágy, édes emlék
Fölcseng s mi csüggünk szíved sóhaján.
Kis életünk nagy arany tükre te,
Kiben fény és árny szivárványba olvad
És földereng szépség igézete.
Az ember és az asszony, aki nagy
S mi érezzük ujjongó lelkeinkben,
Hogy te nagyon áldott Valaki vagy!
S megszenteled ajkunkon a mosolyt
S meglengeted a gyász fölött derűsen
Az Örömet, e ritka lobogót!