Juhász Gyula: Virágos barikádon
Virágos barikádon
A régi május első hajnalán,
Mikor szememből elszállott az álom
S a napnak első aranyára lestem,
Távol zenék ujjongó harsogásán
Álmodtam ébren a szabad jövőről
S az ablakot széttárva messze néztem
S az ünneplő népekhez szólni vágytam,
Hirdetni az ember-testvériséget!
Mikor szememből elszállott az álom
S a napnak első aranyára lestem,
Távol zenék ujjongó harsogásán
Álmodtam ébren a szabad jövőről
S az ablakot széttárva messze néztem
S az ünneplő népekhez szólni vágytam,
Hirdetni az ember-testvériséget!
Azóta sok május jött, véres és
Virágos és fagyos és közönyös.
De egyszer még szeretnék egy zenét,
Egy tömeget, ünneplőn és dalolva,
Szeretnék egy virágos barikádon
Győzelmes és derűs szemekbe nézni,
Egy vértelen és könnytelen tavasszal
Ölelni át a milliók szívét,
Hogy égig dobbanjon meg az enyém
S elégjen egy virágos barikádon!
Virágos és fagyos és közönyös.
De egyszer még szeretnék egy zenét,
Egy tömeget, ünneplőn és dalolva,
Szeretnék egy virágos barikádon
Győzelmes és derűs szemekbe nézni,
Egy vértelen és könnytelen tavasszal
Ölelni át a milliók szívét,
Hogy égig dobbanjon meg az enyém
S elégjen egy virágos barikádon!
