Juhász Gyula: 1926. július 31.
Fölzengenek a víg és bús danák,
Vad vágyakat és édes álmokat.
Emléke és reménye kavarog.
Megjelenik egy kedves barna lány,
Oly tiszta, édes, oly derűs, komoly,
És fájva látja tűnni az időt.
Petőfi őt, ily bájjal andalogva,
Fiúk, igyunk! Idézzünk Valakit!