Juhász Gyula: Tehenek
Tehenek
Minden este fáradt baktatással
Elvonulnak ablakom előtt,
Feketén és fehéren kocognak
És nem látnak soha engem ők.
Elvonulnak ablakom előtt,
Feketén és fehéren kocognak
És nem látnak soha engem ők.
Nem tudják, hogy felleg jár az égen
És kigyúlnak fönn a csillagok,
Nem tudják, hogy nyílnak az akácok
S kémény füstje égbe kanyarog.
És kigyúlnak fönn a csillagok,
Nem tudják, hogy nyílnak az akácok
S kémény füstje égbe kanyarog.
Minden este jönnek nagy csapatban,
A szemükben egy bánat borong
S ami bennük elmondatlanul fáj,
Monoton zokogja a kolomp.
A szemükben egy bánat borong
S ami bennük elmondatlanul fáj,
Monoton zokogja a kolomp.
