Juhász Gyula: Kútba néztünk
S hiába látjuk az eget,
Kiábrándult tekintetünkben
Kutak örvénye integet.
És fölfordítva az egek,
Halál és kárhozat vigyorgott,
Azóta sírni sem lehet.
Reményünk mind beleveszett,
Fölöttünk, mint a vész harangját
Halljuk kongatni az eget.