Juhász Gyula: Vidéki napraforgó
Tikkasztó nyár fülledt delén.
A vén kert mindig naptalan
S ő csöndesen csak várt szegény.
Felé fordulni úgy akart,
De hasztalan. Magányosan
És mindig naptalan maradt.
Fájdalmasan, vén kert előtt.
Vén kert előtt fájdalmasan,
Magányosan úgy néztem őt...