Juhász Gyula: A szegedi boszorkányok
Poraikon ma pásztor furulyál
És nem vette be testüket az őskert
És hírüket nem vitte szét futár.
Megrontották a marhát, a vetést;
Lovagoltak az Ördögök fuvarján
S megvertek születést és temetést.
Akiket ember és sors keze megtép,
Kiket a hóhér titkon temet el.
Álmából a dárdás polgár fölérez
S rájuk gondolni csak nagy félve mer!