Juhász Gyula: Babits Mihálynak
Kékes tájáról, hol dús a gerezd
S az őszi este végtelenbe tágul
S a lila égbe lendül sok kereszt.
Örök verseknek őrzi zengzetét,
Új álmokat, melyek az égi, földi
Csodák köréből lengenek eléd.
Merész magasba és egy új seregnek
Élén jövőbe tartottál, Vezér.
Te vagy megint új harcok tiszta lelke,
A lobogó, ki új egekbe ér!