Juhász Gyula: Herczeg Vilmosnak
Kit nem tört össze a nagy, szent robot,
Ki maga vagy az erő és a bőség
És minden kincsed nékünk áldozod.
Gondját és gyászát űzze el derűd,
Míg szavaid melengettek, ragyogtak,
Az öröm, kedv száz asztala terült.
Ó mennyi csalódás és szenvedés.
Milyen sok álom és való kevés.
Övé az ország, ahol egyre szebben,
Örök mosollyal, mindig süt a nap!