Juhász Gyula: Szent szegénység
Szent szegénység
Úgy hordozom a szegénység gubáját,
Mint valami dús királyi palástot,
Nyugalmas és hatalmas büszkeséggel,
Mint aki titkos, új kincsekkel áldott.
Mint valami dús királyi palástot,
Nyugalmas és hatalmas büszkeséggel,
Mint aki titkos, új kincsekkel áldott.
A kurtakocsmák söntését az éjben
Úgy megterítem hittel és malaszttal
És mámoros jóságom italától
Magas jókedvre derül minden asztal.
Úgy megterítem hittel és malaszttal
És mámoros jóságom italától
Magas jókedvre derül minden asztal.
A koldusoknak pazar kézzel osztok
Vigasztalást és áldást nyakrafőre,
Hogy szentmise lesz a boros felejtés,
Hogy az úr vére lesz a könnyű lőre.
Vigasztalást és áldást nyakrafőre,
Hogy szentmise lesz a boros felejtés,
Hogy az úr vére lesz a könnyű lőre.
