Juhász Gyula: Szent szegénység
Mint valami dús királyi palástot,
Nyugalmas és hatalmas büszkeséggel,
Mint aki titkos, új kincsekkel áldott.
Úgy megterítem hittel és malaszttal
És mámoros jóságom italától
Magas jókedvre derül minden asztal.
Vigasztalást és áldást nyakrafőre,
Hogy szentmise lesz a boros felejtés,
Hogy az úr vére lesz a könnyű lőre.