Juhász Gyula: Tóth Árpád sírjánál
Tóth Árpád sírjánál
Halotti koszorú helyett
Kivittem hozzád szívemet,
Költő és testvér, bús, szelid,
Lelkembe zsongtak rímeid.
Kivittem hozzád szívemet,
Költő és testvér, bús, szelid,
Lelkembe zsongtak rímeid.
Úgy éltél ott, ez estelen,
Köd volt, november, rejtelem,
Nevedben nem múló varázs,
A síron túl föltámadás.
Köd volt, november, rejtelem,
Nevedben nem múló varázs,
A síron túl föltámadás.
Boldog poéta, mondtam ott,
Halálig elkísért dalod,
Egy rím csókjával ajkadon
Szunnyadtál el egy hajnalon.
Halálig elkísért dalod,
Egy rím csókjával ajkadon
Szunnyadtál el egy hajnalon.
Igaz, szenvedtél szüntelen,
De minden kín és küzdelem
Örök formát lelt s életed
Zenéje együtt szűnt veled.
De minden kín és küzdelem
Örök formát lelt s életed
Zenéje együtt szűnt veled.
