Juhász Gyula: A költőnek
A költőnek
Magány, szegénység szőrköntöse fed,
De te vagy az Úr papja, ne feledd!
De te vagy az Úr papja, ne feledd!
A te igédre épülnek falak
És ódon tornyok porba omlanak.
És ódon tornyok porba omlanak.
Irígység, átok kövét rád vetik,
De meg fog majd követni mindenik.
De meg fog majd követni mindenik.
Mert a jövendő trónja rád marad,
Romok fölött és szivárvány alatt.
Romok fölött és szivárvány alatt.
Koldus-szegényen, bármily egyedül,
Szívedben mégis Dávid hegedül,
Szívedben mégis Dávid hegedül,
Ceciliának orgonája búg,
Benned dalolnak minden vértanúk.
Benned dalolnak minden vértanúk.
Benned zenélnek minden csillagok,
Szemedben Isten visszfénye ragyog.
Szemedben Isten visszfénye ragyog.
Magány, szegénység szőrköntöse fed,
De hordozod az örök életet!
De hordozod az örök életet!
