Juhász Gyula: Váci szeptember 1899
Egy égőszemű kispap. A Naszály
Búsan pipál, az esti félhomály
Ölén levelek hullanak csörögve.
Fametszetekkel, mély csend a szobában,
A szél künn az elmúlást intonálja,
Az udvaron sétál egy remete.
Halálpillék a feszületre szállnak,
Az égi nyájak nyirkos gyapja kondor.
Várják pásztortüzes tiszai tájak
És ő egy halk Verlaine-versre gondol.