Juhász Gyula: Himnusz Budavárához
Téged dicsér, harsogva, bátran
Magyar dal szárnyán ez a kar,
Hazánk tündöklő koronája,
Dicső Budánk, te szép s magyar!
S egész világnak hirdeted,
Mit alkotott itt annyi század
S nem ront el semmi fergeteg!
Kiálltál annyi ostromot,
Te vagy nekünk örökre bástyánk
És szentek benned a romok!
Virul a tündér táj felett
És vár derűben és borúban
Egy boldogabb évezredet!
Szent Gellért áll a szent hegyen,
Kezében megváltó kereszt,
E jelben lesz csak győzelem
Az ármány és romlás felett!
Magyar rabságnak lelke ő,
Magasztos emlék, jó remény,
Örök küzdelmet hirdető.
Kelet rózsái nyílnak ott,
Turáni hű testvéreink
Velünk várják a holnapot!
És diadalra, ég velünk!
Budának ormain ragyogva
Hadd keljen szebb hajnal nekünk.
Gyárak s hajók kürtője mind,
Hogy a magyar egy akarattal
Föltámadott és küzd megint!
Túlzengi azt a munka s dal,
Mely a világnak bátran vallja:
Hogy áll Buda még s él magyar!