Juhász Gyula: (Szavalat a Tisza kantátából!)
Hallgatva vár a táj, az elmerengő
És íme a halott dombok felett
Sziszegnek gyilkoló üdvözletek.
A kis Tiszánál ágyúk torka harsan,
Október lombja sápadtan pereg
És ráborulnak csöndes emberek.
Ki véd meg? Tiszta tükrödet ki óvja?
Már jönnek ők, dalolva jönnek ők,
Öreg fiúk, magyar népfölkelők.
Hogy ne lehessen rónánk temetőkert
S a Tisza mentén, ha fölzeng a dal,
Magyar maradjon, mindig csak magyar!
Mikor fölötte felhők hada kószál,
Vagy éjjel, ha a nagy tejút dereng,
Ó ne feledd a holt honvédeket!
S víg csillagokból új reményt üzennek,
Mert élnek, mindig, mindig élnek ők,
Öreg fiúk, örök népfölkelők!