Juhász Gyula: A SZEGÉNYSÉGRÜL
A SZEGÉNYSÉGRÜL
Rainer Maria Rilke
Mert lám, ők élni, sokasodni fognak
És az idő őket nem veszti el
És nőni fognak, mint erdők bogyója,
Mely földre hajlik édes terhivel.
És az idő őket nem veszti el
És nőni fognak, mint erdők bogyója,
Mely földre hajlik édes terhivel.
Mert boldogok, kik el nem pártolának
S megálltak vészben is, hajléktalan,
Mert az övék lesz minden aratás majd
S minden gyümölcs övék százszorosan!
S megálltak vészben is, hajléktalan,
Mert az övék lesz minden aratás majd
S minden gyümölcs övék százszorosan!
Ők minden végzeten túl megmaradnak
S túlélnek vesztett birodalmakat
S mint kipihent kezek nyúlnak magasra,
Ha minden osztály s ország keze, karja
Immáron lehanyatlanak.
S túlélnek vesztett birodalmakat
S mint kipihent kezek nyúlnak magasra,
Ha minden osztály s ország keze, karja
Immáron lehanyatlanak.
1921
