Juhász Gyula: DAL (CHANSON)
DAL (CHANSON)
Jakab Dávid
A nő, ki úr a szívemen,
Sápadt virág és színtelen.
De hű és lelkemmel rokon
S hordozza híven bánatom
A nő, akit én szeretek.
Sápadt virág és színtelen.
De hű és lelkemmel rokon
S hordozza híven bánatom
A nő, akit én szeretek.
Ruhája barna, arca gyász,
Mint árnyék, énrám úgy vigyáz.
És éjen át és napon át
Látom szomorú mosolyát.
A nőnek, akit én szeretek.
Mint árnyék, énrám úgy vigyáz.
És éjen át és napon át
Látom szomorú mosolyát.
A nőnek, akit én szeretek.
Azért hiába, ő virág,
Ki nékem tárja föl magát.
Másoknak büszkén úgy ragyog
S fehéren, mint az angyalok,
A nő, akit én szeretek.
Ki nékem tárja föl magát.
Másoknak büszkén úgy ragyog
S fehéren, mint az angyalok,
A nő, akit én szeretek.
És így is kedves ő nekem,
Ilyen magányos kényesen.
Minden jajával, könnyivel
Szívembe búvik, ott pihen
A nő, akit én szeretek.
Ilyen magányos kényesen.
Minden jajával, könnyivel
Szívembe búvik, ott pihen
A nő, akit én szeretek.
És róla szól bár bús dalom,
Neked én mégsem mutatom.
Tudni akarnád a nevit?
- Szomorúságnak nevezik
A nőt, akit én szeretek.
Neked én mégsem mutatom.
Tudni akarnád a nevit?
- Szomorúságnak nevezik
A nőt, akit én szeretek.
1918
