Juhász Gyula: DAL (CHANSON)

Teljes szövegű keresés

DAL (CHANSON)
 
Jakab Dávid
 
A nő, ki úr a szívemen,
Sápadt virág és színtelen.
De hű és lelkemmel rokon
S hordozza híven bánatom
A nő, akit én szeretek.
 
Ruhája barna, arca gyász,
Mint árnyék, énrám úgy vigyáz.
És éjen át és napon át
Látom szomorú mosolyát.
A nőnek, akit én szeretek.
 
Azért hiába, ő virág,
Ki nékem tárja föl magát.
Másoknak büszkén úgy ragyog
S fehéren, mint az angyalok,
A nő, akit én szeretek.
 
És így is kedves ő nekem,
Ilyen magányos kényesen.
Minden jajával, könnyivel
Szívembe búvik, ott pihen
A nő, akit én szeretek.
 
És róla szól bár bús dalom,
Neked én mégsem mutatom.
Tudni akarnád a nevit?
- Szomorúságnak nevezik
A nőt, akit én szeretek.
 
1918

 

 

Annotációk
Szövegrészlet kijelölését követően fűzhet hozzá magyarázatokat.
További információk

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages