Juhász Gyula: ÉNEKEK ÉNEKE
ÉNEKEK ÉNEKE
| 1, 15-16. | Szép vagy, szerelmesem, te édes, |
| Az ágyunk is virággal ékes, |
| 2, 2-3. | Mint liliom a tövisek közt, |
| Olyan a rózsám a szüzek közt, |
| Mint almafa erdei fák közt, |
| Olyan a párom sok leány közt. |
| 2, 10-14. | Kelj fel, szerelmem, gerlicém, |
| Elmúlt a zápor és a tél, |
| Virágok bújnak föld alól, |
| Szőlő virul, madár dalol, |
| Kelj fel, szerelmem és siess, |
| Galambom szirtek közt, figyelj, |
| Mutasd orcádat már nekem, |
| Hadd igya hangodat fülem, |
| Mert a te szavad édes |
| És a te orcád ékes! |
| 4, 1-3. | Mily szép vagy, ó én szép arám, |
| A szemeid galambszemek |
| És benned kincsek rejlenek. |
| Hajad, miként a kecskenyáj, |
| Mely Gileád hegyére megy |
| És fogaid fehér sereg. |
| Bíbor szalag az ajkad, ó lány, |
| Gránátalma gerezdje orcád! |
| 4, 5. | Mint iker kecske liljomok között, |
| Olyan két emlőd hóöled fölött! |
| 4, 11. | Méz és tej van a te nyelved alatt |
| S ruhád illata mirrha illata. |
| Bezárt kert vagy, húgom, jegyesem, |
| Lezárt kútforrásom vagy nekem! |
| 4, 16. | Kelj, északi szél és jöjj, déli szél |
| És kertem illatát vidd messzi szét! |
| 5, 2. | Én alszom, de szívem vigyázz, |
| Szerelmes zörgetőm beszél, |
| Nyisd ki húgom és szeretőm, |
| Galambom, szeplőtlenem, |
| Mert harmattól ázott fejem |
| És éji záportól hajam! |
| 5, 3-5. | Köntösömet már levetettem, |
| Mint öltözzem megint ruhámba, |
| Miért szennyezzem föld porával, |
| Mikor megmostam már a lábam? |
| Szerelmesem kezét bedugta |
| A nyíláson és én remegtem, |
| Fölkeltem, hogy ajtóm kitárjam |
| S a mirrha csillogott kezemben. |
| 8, 8. | Kicsi a húgunk, nincsenek |
| Emlői néki még, |
| Mi lesz vele, ha egy napon |
| Megkérik a kezét? |
1926-1929?
