Juhász Gyula: HÓDOLAT
Eget hasított és hátrált az ellen.
Ki áll meg jó kardod csapása ellen,
Gúnyoljon bár az irígyek veséje!
S a páratlan babérokon pihenve,
Dulcineádnak vár ma rózsakeble,
Mert tied ő, a szépség és igézet.
Te glóriájában a küzdelemnek
Láttad: minden való hiú e tájon.
Ó, hadd lehessek híred hű heroldja,
Rocinantén ülő költőkirályom!