Juhász Gyula: KOLIBRI SZERELEM
KOLIBRI SZERELEM
Leconte de Lisle
A zöld kolibri, a halmok királya
Bolyong a fényes, a rózsás egen,
Mint üde szín, suhan a napsugárba,
Hogy kicsi fészke virágos legyen.
Bolyong a fényes, a rózsás egen,
Mint üde szín, suhan a napsugárba,
Hogy kicsi fészke virágos legyen.
Idegen források fölött kóvályog,
Hol bambuszerdő suttog, mint szirén,
Hol istenillatú vörös virágok
Tárt kelyhén villog a napesti fény.
Hol bambuszerdő suttog, mint szirén,
Hol istenillatú vörös virágok
Tárt kelyhén villog a napesti fény.
Majd egy aranyvirág ajkán terem
S csókolja mézét oly szerelmesen,
Hogy belehal, nem bírva ennyi kéjt el.
S csókolja mézét oly szerelmesen,
Hogy belehal, nem bírva ennyi kéjt el.
Te ajkadon, én édes kedvesem,
Kívánja lelkem, hogy így vesszek én el
Az első csók varázsos parfümével.
Kívánja lelkem, hogy így vesszek én el
Az első csók varázsos parfümével.
1905
