Juhász Gyula: MIT MÉG?
MIT MÉG?
Eidus Bentián
Én már mindenemet odaadtam,
Mosolyomat, táncomat, énekemet.
Víg gyermekségemet elrabolták,
Volt büszkeségem és atyám is oda!
Ó én tudom jól, hogy örökre vége!
Ki véd, ki gondoz engem, ó ki tudja?
És mit használok én ezután nektek?
Az élethez oly nagy vagyok, oly kicsiny a halálhoz.
Ó várjatok, míg nagy leszek, csak addig.
Vigyázzatok, én az leszek, ami tudok,
Ó vigyázzatok!
Mosolyomat, táncomat, énekemet.
Víg gyermekségemet elrabolták,
Volt büszkeségem és atyám is oda!
Ó én tudom jól, hogy örökre vége!
Ki véd, ki gondoz engem, ó ki tudja?
És mit használok én ezután nektek?
Az élethez oly nagy vagyok, oly kicsiny a halálhoz.
Ó várjatok, míg nagy leszek, csak addig.
Vigyázzatok, én az leszek, ami tudok,
Ó vigyázzatok!
Én már mindenemet odaadtam,
Az ékeimet én már eldobáltam,
Aranyat, gyöngyöt, gyémántot, valamennyit,
Nem kell nekem már ez az életemben,
Hívemet és szerelmemet elvesztettem!
S oly nyomorultan állok, mint tövis.
Nincs örömem ma, nincs holnap reményem,
Fiatalságom, Énem oda van már,
Ó hagyjatok, hisz nincsen egyebem se,
Keserű átkom, égő gyűlölségem,
Ó vigyázzatok!
Az ékeimet én már eldobáltam,
Aranyat, gyöngyöt, gyémántot, valamennyit,
Nem kell nekem már ez az életemben,
Hívemet és szerelmemet elvesztettem!
S oly nyomorultan állok, mint tövis.
Nincs örömem ma, nincs holnap reményem,
Fiatalságom, Énem oda van már,
Ó hagyjatok, hisz nincsen egyebem se,
Keserű átkom, égő gyűlölségem,
Ó vigyázzatok!
Én már mindenemet odaadtam,
Letéptem testemről a köntösöm már,
A gyomromtól a száraz kenyeret,
Napomtól az örömet megtagadtam.
Nincs vér testemben, nincs tej a mellemben,
De mindez, mindez semmi veszteség,
Én gyermekemet elveszítém!
És most mind féljetek a haragomtól,
Ó ez az egy még megmaradt nekem,
Kemény öklöm és éles fogaim!
Ó vigyázzatok!
Letéptem testemről a köntösöm már,
A gyomromtól a száraz kenyeret,
Napomtól az örömet megtagadtam.
Nincs vér testemben, nincs tej a mellemben,
De mindez, mindez semmi veszteség,
Én gyermekemet elveszítém!
És most mind féljetek a haragomtól,
Ó ez az egy még megmaradt nekem,
Kemény öklöm és éles fogaim!
Ó vigyázzatok!
1919
