Juhász Gyula: UTOLSÓ SZONETT EADHOZ
Mint a szerelmi vágy előre szánta,
Kezembe szállott egy kedves madárka,
Elszállt, sugallván ezt az éneket.
- Mely az idő árjába folyna vissza, -
Az eltűnő gyönyörtől szűzi tiszta,
Örök valóra váló győzelem...
Földem felé tart holmi szőkeség,
Már mosolyogva rám szemet vetett.
E nimfa, mely faunnal incseleg,
Nem volt Ead, de én Pán lettem újra.