Juhász Gyula: Az önemelő polgár
Az önemelő polgár
Már rég pihen a komoly lantom
És rég nem pihent már a vig,
A komolyat most már fölajzom
És rajt' ez ige hallatik:
Láttam királyt Beociában,
Dívát, ki néha énekel,
Láttam Maraton győzedelmét,
Háziúrt, aki nem emel.
Láttam Polónyit, aki Géza
És láttam Fedák Sárit,
De nem láttam eddig állampolgárt,
Aki több adót áhit!
És rég nem pihent már a vig,
A komolyat most már fölajzom
És rajt' ez ige hallatik:
Láttam királyt Beociában,
Dívát, ki néha énekel,
Láttam Maraton győzedelmét,
Háziúrt, aki nem emel.
Láttam Polónyit, aki Géza
És láttam Fedák Sárit,
De nem láttam eddig állampolgárt,
Aki több adót áhit!
Uram, bocsásd el már szolgádat,
Mert láttam végre, végre őt,
Kevés adó miatt föllebbező
Szegedi adófizetőt.
Nápolyba menni és meghalni,
Ezt mondták mindig még nekem,
Czímer Károlyt meglátni s élni:
Ezt hirdesse ma énekem!
Valóban, aki így adózik
És aki adót így emel,
Annak a város úgy adózzon,
Hogy szobrot emeljen a korzón,
Bár ennél többet érdemel.
Mert láttam végre, végre őt,
Kevés adó miatt föllebbező
Szegedi adófizetőt.
Nápolyba menni és meghalni,
Ezt mondták mindig még nekem,
Czímer Károlyt meglátni s élni:
Ezt hirdesse ma énekem!
Valóban, aki így adózik
És aki adót így emel,
Annak a város úgy adózzon,
Hogy szobrot emeljen a korzón,
Bár ennél többet érdemel.
1908
