Juhász Gyula: Balkáni idill
Balkáni idill
György herceg az ég kegyelméből
Uralkodásra született.
Ezt senki fia nem tagadja,
Beszél a tény a szó helyett.
Uralkodásra született.
Ezt senki fia nem tagadja,
Beszél a tény a szó helyett.
Érezte a dicső levente,
Hogy mozog benne valami.
Uralkodásnak büszke vágya,
Ha azt ki tudnók mondani!
Hogy mozog benne valami.
Uralkodásnak büszke vágya,
Ha azt ki tudnók mondani!
György herceg eddig csak gyerek volt,
Egy nagy tettekkel tényezett;
Meghódítani a világot
Jaj, hogy célhoz nem érhetett!
Egy nagy tettekkel tényezett;
Meghódítani a világot
Jaj, hogy célhoz nem érhetett!
Fölkent király akart ő lenni
És ez a vágya teljesült:
Fölkente őt saját papája,
Hogy szinte belesiketült!
És ez a vágya teljesült:
Fölkente őt saját papája,
Hogy szinte belesiketült!
Ha elment vón a háborúba
György, a derék és daliás,
Ő róla guzlicázott volna
Guzlicáján a guzlicás!
György, a derék és daliás,
Ő róla guzlicázott volna
Guzlicáján a guzlicás!
De nem ment el a háborúba,
Ez a sivár tény és való.
És így e hősdal csattanója
Az az elcsattant csattanó!
Ez a sivár tény és való.
És így e hősdal csattanója
Az az elcsattant csattanó!
1908
