Juhász Gyula: Csöndes jubileum
Csöndes jubileum
Kezd szeretni már az emberöltő,
Én leszek itt az igazi költő,
Én leszek itt az igazi költő,
Magyar, ember, becsületes, bátor;
Tanár tanít és dalol a kántor.
(Péchy Blanka nem szaval ámbátor.)
Tanár tanít és dalol a kántor.
(Péchy Blanka nem szaval ámbátor.)
Szabó Dezső dícsér, Pekár nem fedd,
Balogh Károly szigora is enged,
(A pokolba kíván csak mellesleg.)
Balogh Károly szigora is enged,
(A pokolba kíván csak mellesleg.)
Minden kurzus poétának vállal,
Már komázni kezdek a halállal.
Már komázni kezdek a halállal.
Nyugdíj nélkül tudok élni holtig,
Nekrológ, ha néha megíródik,
(És ha a fa haza szállítódik.)
Nekrológ, ha néha megíródik,
(És ha a fa haza szállítódik.)
Nem lesz muszáj drámákat csinálni,
Nem verhet meg büntetlen akárki.
(Bár ma arcom nékik nem turáni.)
Nem verhet meg büntetlen akárki.
(Bár ma arcom nékik nem turáni.)
De szememből titkon könny szivárog:
Már bácsinak hívnak a nagy lányok!
(S a Táltossal vajjon mit csinálok?)
Már bácsinak hívnak a nagy lányok!
(S a Táltossal vajjon mit csinálok?)
1923
