Juhász Gyula: STRÓFÁK A ROMANTIKÁRÓL
STRÓFÁK A ROMANTIKÁRÓL
Te elmerült boldog sziget,
Hol még hevítik a szivet
Rajongó vágyak és hótiszta álmok,
Miket kiűzött a világ, ez álnok.
Hol még hevítik a szivet
Rajongó vágyak és hótiszta álmok,
Miket kiűzött a világ, ez álnok.
*
Nálad az ifjúság hiába
Hűséges hősök szép világa,
Mióta napod erre nem ragyog,
Azóta vagyunk búsak és vakok!
Hűséges hősök szép világa,
Mióta napod erre nem ragyog,
Azóta vagyunk búsak és vakok!
*
Ó bontsd ki szárnyad én költészetem,
Pihenj meg ott, a boldog szigeten,
Ha eltűnt végső orma is,
Pihenj a mélyben magad is!
Pihenj meg ott, a boldog szigeten,
Ha eltűnt végső orma is,
Pihenj a mélyben magad is!
1900
