Juhász Gyula: VIGASZTALÁS
VIGASZTALÁS
Dalolj! Szíved bár bú zaklassa,
Bár bánat tépje kebledet,
Dalolj! Vigasztalj énekeddel,
Költőnek szűlt zord végzeted!
Bár bánat tépje kebledet,
Dalolj! Vigasztalj énekeddel,
Költőnek szűlt zord végzeted!
A szenvedés lesz földi pályád,
Keserves, néma szenvedés,
Te tűrd e sorsot, bár zokogva;
Dalodban légyen enyhülés!
Keserves, néma szenvedés,
Te tűrd e sorsot, bár zokogva;
Dalodban légyen enyhülés!
Ha elfelednek, kikacagnak,
Ne sírj, ne átkozd végzeted,
A sírnak mélye eltakar majd,
Ott nem bántnak az emberek
Ne sírj, ne átkozd végzeted,
A sírnak mélye eltakar majd,
Ott nem bántnak az emberek
S - talán, jövendő szebb időkben,
Midőn nagy eszméd szárnyra kél,
Megemlékeznek rólad is majd,
Ki annyit tűrtél, szenvedél!
Midőn nagy eszméd szárnyra kél,
Megemlékeznek rólad is majd,
Ki annyit tűrtél, szenvedél!
1898
