Juhász Gyula: VÖRÖSMARTY
VÖRÖSMARTY
Én nemzetem, terólad énekelt ő
Csodás zengésű, bűvös éneket,
Régi dicsőség fényét visszahozta,
Lelkét, jobb részét áldozá neked...
Köss koszorút babérod legjavából
S tedd homlokára, őt megilleti,
Kinek kobzán egy nagy múlt lett jelenné,
Ki jobb jövőrül lantját pengeti.
Csodás zengésű, bűvös éneket,
Régi dicsőség fényét visszahozta,
Lelkét, jobb részét áldozá neked...
Köss koszorút babérod legjavából
S tedd homlokára, őt megilleti,
Kinek kobzán egy nagy múlt lett jelenné,
Ki jobb jövőrül lantját pengeti.
Midőn virradt még, első fénysugára
A gyönyörű hajnalnak ő vala,
Hogy félhalt népet új életre költsön,
A honszerzőkről zendült meg dala.
Nagy lelke lángja fényt vet éjszakába,
Még akkor is bíztat, ha elborong,
Dalában mint az északfény ragyognak
Multak ködébe' rémlő századok.
A gyönyörű hajnalnak ő vala,
Hogy félhalt népet új életre költsön,
A honszerzőkről zendült meg dala.
Nagy lelke lángja fényt vet éjszakába,
Még akkor is bíztat, ha elborong,
Dalában mint az északfény ragyognak
Multak ködébe' rémlő századok.
Nézd... nézd... mint épül Amphion szavára
Egy szebb jövőnek palotája föl,
Ki eddig tespedt, immár talpra álla,
Tollal meg tettel éltet s öldököl!
Sok fényes eszme bontogatja szárnyát,
Fölébred újra az erős magyar
És zeng a Szózat, Hymnus, meg a többi,
Majd játszi szellő, majd harsány vihar!
Egy szebb jövőnek palotája föl,
Ki eddig tespedt, immár talpra álla,
Tollal meg tettel éltet s öldököl!
Sok fényes eszme bontogatja szárnyát,
Fölébred újra az erős magyar
És zeng a Szózat, Hymnus, meg a többi,
Majd játszi szellő, majd harsány vihar!
S hogy elborult az ég ismét felettünk
S vértóba szállt le napja, gyászolón,
Midőn bitók meredtek éjszakába',
Lantját fölajzá még a romokon:
Hogy dalba kezdjen, dalt zengjen, utolsót,
Hogy megjósolja azt az ünnepet,
Amely eljő még egyszer a világra!...
S eltört a lant és szíve megrepedt...
S vértóba szállt le napja, gyászolón,
Midőn bitók meredtek éjszakába',
Lantját fölajzá még a romokon:
Hogy dalba kezdjen, dalt zengjen, utolsót,
Hogy megjósolja azt az ünnepet,
Amely eljő még egyszer a világra!...
S eltört a lant és szíve megrepedt...
De csak feledjünk gyászt és elmúlást ma,
Hisz halhatatlan vagy te, énekes,
Míg hit, szabadság, míg dal lesz a földön
Híred világa éjbe sohse vesz!
Nevét egy század más századnak adja,
Ki fölidézett annyi századot,
Ki nagy lelkét önté örök dalokba,
Az él, az győz, az hogy lehet halott?
Hisz halhatatlan vagy te, énekes,
Míg hit, szabadság, míg dal lesz a földön
Híred világa éjbe sohse vesz!
Nevét egy század más századnak adja,
Ki fölidézett annyi századot,
Ki nagy lelkét önté örök dalokba,
Az él, az győz, az hogy lehet halott?
1900
