Kaffka Margit: FURCSA ESTI GONDOLATOK
FURCSA ESTI GONDOLATOK
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma halottnak,
Beszórni ibolyákkal,
Beharmatozni könnyel!
Ártatlan néma halottnak,
Beszórni ibolyákkal,
Beharmatozni könnyel!
Képe, mely torzul folyvást,
Rongyoltan haloványlik
Szívem vakult tükrében -
Rögződne régi színekkel.
Rongyoltan haloványlik
Szívem vakult tükrében -
Rögződne régi színekkel.
Nem jönne senki hozzám,
Ki kezet fogott vele aznap,
Nem híresztelnék hirmondók:
Ezzel is, azzal is látták.
Ki kezet fogott vele aznap,
Nem híresztelnék hirmondók:
Ezzel is, azzal is látták.
Én is mind egyedül járnék,
S gondolnám dac nélkül, pihenten:
"Mért is lett volna jobb hozzám?
Életemnek többje volt ő így."
S gondolnám dac nélkül, pihenten:
"Mért is lett volna jobb hozzám?
Életemnek többje volt ő így."
Az útja már ferdére fordult,
Rossz plánéta alatt járt épen,
Amikor sorsomba tévedt,
S nem kérdve: "Szabad?" - benyitott.
Rossz plánéta alatt járt épen,
Amikor sorsomba tévedt,
S nem kérdve: "Szabad?" - benyitott.
De ennek már vége, vége!
Itt rossz órában láttuk meg egymást,
Tán mához százezer évre
Illőbben találkozunk!
Itt rossz órában láttuk meg egymást,
Tán mához százezer évre
Illőbben találkozunk!
Igy búcsúznám: Béke, béke!
Megáldanám halottam! -
Beszentelném szelidült könnyel
Betakarnám ibolya-gyásszal
Megáldanám halottam! -
Beszentelném szelidült könnyel
Betakarnám ibolya-gyásszal
És szabadulnék végre,
És szabadulnék végre!
És szabadulnék végre!
1912
