Karinthy Frigyes: Gyóni Géza HARCTÉR
HARCTÉR
Fejünk fölött hollók, varjuk összegyűltek,
Véres magyar virtus a nagy eget vívta,
Előre, előre!... lelkünk a kürt hívta,
Imádságos lelkem rebegte e szókat:
Verje meg az isten a pesti írókat!
Megemlegeted ám szittya-istenfáját!
Véres fejjel szaladsz az anyádho' vissza,
Testedet, lelkedet aszu-föld felissza,
Szemem vérbeborul, puska-ágyú ugat ...
Hej, gaz Fenyő Miksa, Ignotus és Nyugat!
Csakha helyén szíve és szívén a feje,
Száz lelke ha volna a cudar muszkának,
Agyba veri aztat agya a puskának,
Édes szép hazámat nem hagyom elveszni,
Kéne má' a versem Új Időknek? Ezt ni!
Rohanó katonák... csak előre, jobban...
Ott a muszka... ott... ott... csak neki... előre...
Kiugrom hát én is ... megbotlom egy kőbe,
Agyam elsötétül... kardot rántok... hörgök...
Nesze... nesze... nesztek...
Pesti ujságírók, kritikusok,
Vigyen el az ördög!