Karinthy Frigyes: Somlyó Zoltán SZILVESZTER ESTÉN A KÁVÉHÁZBAN
Somlyó Zoltán
SZILVESZTER ESTÉN A KÁVÉHÁZBAN
SZILVESZTER ESTÉN A KÁVÉHÁZBAN
És hazamentem és nem volt vacsor
S szóltam a szívemnek: Te beteg fasor,
Min régi, mázas emlékek csorognak,
Emlékei kihamvadt vacsoroknak.
S szóltam a szívemnek: Te beteg fasor,
Min régi, mázas emlékek csorognak,
Emlékei kihamvadt vacsoroknak.
Vacsor, vacsor, te rokokó ficsur,
Mea szobáján porló régi csür,
Emlékeim kútján ugy ülsz le mostan,
Mint ferde luk egy eldobott hatosban.
Mea szobáján porló régi csür,
Emlékeim kútján ugy ülsz le mostan,
Mint ferde luk egy eldobott hatosban.
A hold, e négyszögű vas, énekel,
Oly messze a közel, nem érem el,
Jöjj gallérom, te fekete madár,
Mea, keringő úton szent batár.
Oly messze a közel, nem érem el,
Jöjj gallérom, te fekete madár,
Mea, keringő úton szent batár.
Mea, te bég, leggazdagabb nyomor,
Most az agyam szorong, mint egy gyomor,
Ó, lábam, te szörnyü ferde kar,
Nadrágom rongyos ... De nemes szivet takar.
Most az agyam szorong, mint egy gyomor,
Ó, lábam, te szörnyü ferde kar,
Nadrágom rongyos ... De nemes szivet takar.
