Katona József: A Képzet
A Képzet
Merő szemmel, mint egy halott,
sejtek ollykor egy hajnallott
Ugyan mi az? El-elfoszlik
leple; s ha nézem, széjtoszlik
Ottan repül a világok
csillagokat járok, hágok
Keresem, mind-mind gyorsabban
s fájdalmimbol sejtem abban
Oh a vágy forró özöne
s sohajtás közbe' köszön e
Midön ismét a szememnek
döbögésivel szivemnek
Én vagyok a teremtője;
játékim biztos közlője
Oh te szép Kép! Szerafinja
szép Kép! hogy én még - haj! kínja
Kép, melly létedet lelkemnek
jövel, jövel, kebelemnek
Mikor - te mosolygó képe
melly mint egy csalófény lépe
mikor látlak én tégedet,
ha lihegem szép nevedet,
Rezeg - rezeg - mind szűnetlen -
e rég esmért esmeretlen:
Ott zúdul az enyészetbe
rengetege) a Képzet, be:
Kihal belőlem a lélek,
csörtet - törtet - mint levelek
Elhalva vesz a szem fénye
pedig leng a szüleménye
még mejjemre is, ölelve,
(Itt van hamuvá tüzelve
Itt meghalni - élvén mindég
megfúlni e mennyeiség
Szédűlve ezen szótalan
lódúlván egy határtalan
S mint az Alvó, esésére
a Könny kigördülésére
| két kart fűzve egymásba` |
| fényt az elkábulásba. |
| előlle a semmi ó |
| vele is az embrió. |
| véghetetlenségében - |
| érte a vágy egében. |
| keresem, ez alakot, |
| nyíllal a gyilkos vakot. |
| itt rezeg le arcámon |
| Kegyetlen a vérvámon. |
| nedvében előttem áll, |
| meg-megjön, meg-meg elszáll. |
| mégis Istenem leve: |
| áldozatjává teve. |
| a Mennynek! Fényes alak! |
| szivemnek - nem láttalak!!! |
| szűk lakhelyéböl hozod, |
| add tüzed - mit kinozod?! |
| beteg esdeklésemnek, |
| elébe reményemnek - |
| melly mindég előttem állsz? |
| nem te vagy már, ki elválsz. |
| a növő könnycsepp között |
| s alig bájba kötözött - |
| (kong a véghetetlenség |
| utánna a Reménység! |
| s a Remény vággyal tele |
| közt a forró Est szele. |
| egy búcsúzó látással: |
| előtte mosolygással: |
| rogy szivem üdvössége! |
| egy Teremtésnek vége! |
| e Tűnemény karjain - |
| lehelete árjain!!!) |
| Képnek hajlok ölébe, |
| Öröknek mély öblébe. |
| felijedvén, nézem, mi? |
| látom, hogy ez mind - semmi. |
