Kisfaludy Károly: Vég part.
Néz: hol derülne sülyedő világa?
Hol enyhül a seb, melyet sorsa vága?
Mi érező szivét kinnal telé.
De a reményfok, melyre bizva hága,
Homokhant, szétomol, s várt boldogsága
El-eltüntén kétség szakad belé.
Alant megadja egy kis part homálya,
S vég csendre száll a vész-környezte pálya.
Gyöngén reszket le a mély szunnyadóra,
De ő nem ébred semmi földi szóra.