Kisfaludy Károly: Irói tanács.
Irói tanács.
Már ha tudós lettél, illik tudnod, mi különzi
Lassu menés, halavány szín, terjengő kar, izetlen
Félénk nyíltszivüség, szánó, mély titku mosolygás,
Sokratörő unalom, leverő kegy, könnyü itélet,
Ez még mind nem elég; házadra is illik ügyelned,
Barna szobád falait pókháló lepje, s halálfő
Régi szakállos urak koszorúzott szobrai mellett
Ritka-sikált padlón elszórva heverjen irásod,
S hogy bölcs mondását Salamonnak igazlani tessél:
Büszke lemondással tűrd e lét annyi hiányit -
| Őt a köznéptől s hírre mi fűzi nevét: |
| Kedv, rejtélyes szó, nyugtalan elmefutás, |
| Gőgös alázottság, jégmelyü andalodás, |
| S édes hűledezés puszta dicséret után. |
| Hogy mindenki hamar lássa csodálva ki vagy? |
| Sárgúljon komoran nőtelen ágyad előtt; |
| Szörnyü irószerszám asztalod éke legyen: |
| S minden szöglet ürén szú egye könyveidet; |
| "Csak hiuság s álom mindened a nap alatt" |
| És üres erszénykét nyersz czimeredbe, dicső! |
