Kisfaludy Károly: Xeniák.
Xeniák.
1. Tudom. Gyüjtemény, 1817. III. 88.
Sok nálunk az iró, örvendj haza! mennyire törtél!
A ki tekintetes úr méltán az bölcs nevet óhajt:
| Egy megye hatvant át: mennyi tud írni, csodáld! |
| Tudja, mi a szép s jó: ló, pipa, puska, l . . . ó. |
2. "Tatárok Magyarországban."
Sok haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyü magyarság.
| Bundás indulatok: oh be tatári müv ez! |
3. "Ilka."
Jambus-e, próza-e, vagy micsodás mű? - Dráma pedig szép!
| Szép? - Hm! Győz a magyar: s tapsa az ottfen elég. |
4. "Szécsi Mária."
Szécsi Marinka dörög s hőst szöktet az özvegyi várba.
Hogy sereg is mene át a lyukon, már kell ide sok hit:
| Ablakból kapu lesz; szép dolog, és nem is új. |
| Több mint Thalia kér, bár leleménye szegény. |
5. Ossianisták.
Nagy feszesen neki áll a majomsereg, és a vak ősznek
S nem birván kobzát, prózában pengeti hősit,
| Vészben uszó leplét lopva nyakába veti, |
| Míg orrára bukik nagy buzogánya alatt. |
Alkalmi versek.
Megholt: Músa, zokogj! - De külömb jön utána; mosolyogj már!
| Tűzre koboz! van már kis hivatalra remény. |
7. "Márévára."
Oh Máré, Máré! tetemes bűn, szörnye korunknak!
Mátra nem oly sziklás, mint stílusod. És mi szövésed?
| Gőg szüle, ámbátor életed árva, sovány. |
| Mostani kor pityereg hajdani pletyka miatt. |
8. "Hősregék."
Sallangos machinák hősid. Sors-csípve kidőlnek,
| S hamvaikon czifrán pöffedez a szerelem. |
9. "Zsebtükör."
Pusztáról jövök én ízlést terjeszteni köztünk:
| Tükröt adok: Músám nála zsirozta haját. |
Magyar Müllner.
A tüzelő sorsot nyakon öntéd prózavizeddel:
| Még te a sorsot is így mostoha sorsra hozád. |
11. A Haramiák forditójához.
Messze menelt Músád; magyarúl is németet írtál:
| Ach tán szellemi lágy flöte kerengni csinált? |
12. M. Szegeden.
Vigjátékot irál s szomorú a Músa felette:
| Mást ütnél, s botorúl, kába, velődet ütöd. |
13. Sz . . .
Kezdve hatál, mi sokat váránk, de te visszafelé szállsz:
| Igy "Pillangódban" szinte ten élted irád. |
14. Egy nyomorult, de tolakodó poetához.
Szólj, mit akarsz? "Nagy hírt." Igenis, lészsz példa bizonynyal,
| Mely csunya s émelygős képzet hiával a vers. |
15. Érzékeny drámairó.
Drámád érzelgős, ha vig: és ha komoly, csupa könnyár:
| Víz, mely ürge gyanánt végre kiönti hired. |
16. Szabadelmü, de csak magának.
A rostát kitüzéd, s magad ájulsz a kritikától:
| Uj oldalt mutogatsz - kár hogy a színe kopott. |
17. Intés.
Sajnállak, te szegény! a sok tömjén neked átok!
| Füstét szívod csak s összezavarja a fejed`. |
18. Egy hiúhoz.
Képedet annyi helyen láthatni. Talán igen olcsó?
| Balga dicsőség ez: kótyavetyére vezet. |
19. Terméketlen Músa. (Péczeli Múzsa).
Kotlik bár eleget, zajt ütne, de költeni nem tud,
| Könyvet irál mégis, sok szakaszokkal ürest. |
20. P. Vigyorihoz.
Egy drámát írtál, az is eldőlt, sírba fütyölték;
Irtál aesthetikát, oly szép az amint aködös nap;
Bárhova néz a szem, téged lát, pletyka-titoknok,
Fényre kapál! Hogy-hogy? Görnyedtél és vigyorogtál,
| Igy hala újságod; semmi! te fényre kapál. |
| Nincs lelked, sem erőd; semmi! te fényre kapál. |
| Félszegű mindenben; semmi! te fényre kapál. |
| Lesz is fűzkoszoród, melyre Hanakli segít. |
Nadl.
Ipsilonossággal, pöffedten szellemet űztél.
Nyelvről szólsz kocza hős s magyaúl írsz "kremniczi erkölcs"
| Rajta csak! a szellem távoz a nagy fül előtt. |
| Szél lelked, látom, s nyelved utána mekeg. |
22. Házi jegyzetek.
Pali urambátyám gyűjté, neki hála, nekem pénz!
| Illyen poétával házi poéta lehetsz. |
23. Muzárion.
Bájba takart első szerződ, most foltokat árulsz,
| S gyáva imádódat vízre, ricsetre hivod. |
24. Szemeréhez.
Míg fejtörve feszűl más újakat adni, találni,
| Uj könyvben te szerény, régi sonetteket adsz. |
25. Bátoriak.
Koczebue forgácsán épült kis Bátori, és most
| Hárfával duda zeng, köztük az astrologus. |
Élet és Littetarúra.
Sok füge köntös alatt, Judás csók, csalfa dicséret.
| Élet: vajmi puha! Litteratura: piha! |
27. Egy tehetetlen poetához.
Akarni s nem tudni írni
Izzadni, s képet nem lelni
De ha nem tudsz, mért kapsz bele:
Ó ne hidd, bár gőggel tele
Kiben versgyártás szomja ég,
És lelkében nincs ügyesség.
| Egek, minő gyötrelem! |
| Ó kába szenvedelem! |
| Véled, hogy hazádnak élsz? |
| Dolgozol, még is henyélsz. |
És lelkében nincs ügyesség.
| Annak élte szomoru, |
| Bére töviskoszoru. |
28. Náray és Himfy.
"Állj meg, Himfy, szemlélgessük
Kellemeit, s fejtegessük
A tetemes románszerző
Himfy megsajnálva szegényt,
| Kedves "Márévár"-omnak |
| Érdemét "románomnak." |
| Himfyhez ily kérést tett. |
| Neki imigy versezett: |
""Munkád oly bő kellemekben,
Mint a zordon tél füvekben,
Bája elűz mindeneket,
Ha lelni is benn köveket,
| S gazdag a szép erkölcsben, |
| S a száraz fa gyümölcsben. |
| Könnyűsége húz, von, ránt, |
| Másoké a szép gyémánt. |
A munkának intézete,
A stílusnak gördülete,
A néhány vers lebegése,
A személyek bélyegzése:
| A tárgyak felfogása, |
| Tartása és folyása, |
| Mely verseng a prózával, |
| Minden jobb izlést megcsal. |
Mily zokogó érzeménye,
Régi ujság leleménye,
Hőse csupa sympathia,
Szava csupa melodia .
| Indulati hidegek, |
| Rendelési hidegek. |
| Vakon ugrik érzése; |
| Ittas bakter zengése. |
A sok panasz pityergéssel
A betyárság gyöngédséggel
Ó szép román, kedves román,
Ennél felebb nem is megy tán
| Ölelkezik képében, |
| Egymást váltja e mívben. |
| Szegény elme sugára! |
| A rossz költés határa. |
Készülete hideglelős
Tanulsága egy érzelgős
Bajnokinak leirása
A beszédnek lágy folyása
| Musának az íhlése; |
| Vén dada csevegése. |
| Parókás váz festése; |
| Társzekérnek pörgése. |
Olvasása ásitozást
Minden kedvet és andalgást
A mit a szem a munkán lát,
Ily rémitő, ily vad csodát
| És unalmat osztogat, |
| A szívben elfojtogat. |
| S a mit benne az ész lel: |
| Más bajjal tüntetne fel. |
Mély álomba varázslaná
Jéggé fagygyá változtatná
A recensenst engesztelné,
Fenhéjázva nem hirdeté
| A legvígabb szíveket, |
| Az ifjúi heveket; |
| Ha gőgös előszava |
| Milyen dicsőt alkota - - "" |
"Megállj, Himfy, fejtegetném
De nem, inkább megtérek én,
Monda s szivén ül a nagy gond!
""Igy kell, ezt akarnám"" úgy mond
| Porba ejtett ügyemet - |
| S elégetem könyvemet." |
| Himfy fennen tapsola; |
| Felkaczag s elnémula. |
29. Egy jó rímelőhöz.
Ha ugy nézed költésedet,
Szánlak, gyarló, én tégedet,
Hidd el kevés ez magában:
Üres, feszes tartalmában.
Gondolj szivvel és lélekkel
Többet, mint a jó rímekkel,
| Rimkovács! mint fő javad, |
| Mert megcsalod magadat. |
| Törött fazék zörgzete, |
| Azért nincsen kelete. |
Többet, mint a jó rímekkel,
| Mert rímed bár minő ép. |
| Hidd el, versed még sem szép. |
30. Egy rosz versiróhoz.
Metrum és rím külön kalauz
Boldog, a kit egyfelé huz
De tenálad ellenkeznek:
S ha néha meg is egyeznek,
A mit a recensens óhajt,
Arra füled nem igen hajt,
| A poéta versében: |
| Mind a kettő röptében. |
| Ez jobbra, az balra megy; |
| Olvasódnak már mindegy. |
Arra füled nem igen hajt,
| Sőt tudós haragra gyúlsz, |
| Pedig nem árt, ha tanúlsz. |
31. Egy majmolóhoz.
Miket, szived ömledezvén
Énekeltél - szánlak szegény!
Pillongásnak szüleményi
Vevőnek rosz szerzeményi
Ha tehetség nincs eredben,
A lant doromb lesz kezedben,
| Mást utánolt hangokban, |
| Nem nagy ész szól azokban. |
| Versbe nyomott szavaid, |
| Álomhozó dalaid. |
A lant doromb lesz kezedben,
| S élelmed a nap alatt |
| Csak agyagból sült falat. |
32. Egy hiú tehetetlenhez.
Ha dicső név hallatára
Ne hajts sokat kis habjára,
Ó mert a vágy nem tehetség,
Bére többször csak nevetség,
A dicsőség fényutjára,
Költői név nagyságára
| A szív benned habot vet, |
| Ne marczangold eszedet. |
| Csak csalóka érzemény, |
| S habként eltünő remény. |
Költői név nagyságára
| Hat sonetke nem elég, |
| Egy kötet kell ehhez még. |
